Fúj a szél és én csak ballagok, körülöttem néma csillagok, meg sem kérdi tőlem senki sem: Merre mentél kedvesem? Esik eső és én ballagok, néhány elmúlt percre gondolok, kérdezem a tűnő felleget: Otthonod most hol lehet? Többé már nem sirat úgy - hidd el téged - senki sem, mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen. Nem szégyellem, s mellettem hull az elsárgult levél, sír a fáradt őszi szél. Mondd, hogy nem múlt minden el, mondd, hogy néha könnyezel. Sáros úton egyre lépkedek, körülöttem boldog emberek. Elmesélni nékik nem tudom, milyen nagy a bánatom. Többé már nem sirat úgy - hidd el téged - senki sem, mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen. Nem szégyellem, és egyre hull az elsárgult levél, sír a fáradt őszi szél. Mondd, hogy nem múlt minden el, mondd, hogy néha könnyezel. Hull az elsárgult levél. Mondd, a holnap mit ígér? Mondd, hogy mi lesz most velünk. Mondd, így meddig élhetünk? Fúj a szél és én csak ballagok. Nem tudom, hogy éppen hol vagyok. Rád találni vágyom szüntelen. Merre mentél kedvesem? Merre mentél kedvesem?

 Az igazi férfi ragyogtat egy nőt, nem feltétlenül megérteni és megváltoztatni akarja, hanem foglalkozik a lelkével. Ő az, aki sosem csap be, nem használ ki és nem néz hülyének. Mindig melletted van, ha szükséged van rá, csak a kezedet kell kinyújtanod érte. Ő az, aki reggelente kávét visz az ágyadba, aki kócosan is hercegnőnek hív, aki mosolyt csal az arcodra és letörli a könnyeidet, aki félt, és ...izgul érted. Aki átölel éjszakánként, aki szerelmes a testedbe is. Aki a helyes útra terel, ha eltévedsz, nem uralkodni akar rajtad, hanem egyenrangú társként kezel. Ő az, aki segít megvalósítani az álmaidat és örül a sikereidnek, aki nem láncol magához, szabadon szárnyalhatsz mellette. A legnagyobb kincsét Neked adja, a SZERETETÉT!!! Veled van eltelve, benned bízik és rád számít.